Linné gyógynövényei
Honnan tudhatjuk biztosan, hogy egy gyógynövényt már évszázadokkal ezelőtt is gyógyításra használtak?
Ebben Carl von Linné, 18 században élt svéd tudós és polihisztor lesz segítségünkre. Ő alkotta meg ugyanis a kettős nevezéktant, amely minden egyes élőlényt két névvel (nemzettség és faj) jelöl. 1735-ben megjelent Systema Naturae című munkájában egységesítette és rendszerezte a növényneveket és az akkoriban általánosan alkalmazott gyógynövényeknek az officinalis fajnevet adta. Az officina szó azt a helyiséget jelöli a gyógyszertárban, ahol a gyógyszerek kiadása, a betegekkel való találkozás és egészségügyi tanácsadás történik.
Az alábbi készítmények mindegyike olyan gyógynövényből készült, amelyeknek Linné az "officinalis" fajnevet adta. Rájuk kattintva részletesen is bemutatjuk azokat az egészségügyi hatásokat, amelyek a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok és népgyógyászati tapasztalatok alapján az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) hivatalos jegyzékében is szerepelnek.
- Gyömbér (Zingiber officinale)
- Körömvirág (Calendula officinalis)
- Pitypang (Taraxacum officinalis)
- Orvosi citromfű (Melissa officinalis)
- Orvosi kecskeruta (Galega officinalis)
- Orvosi levendula (Lavandula officinalis)
- Orvosi rozmaring (Rosmarinus officinalis)
- Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)
- Orvosi vasfű (Verbena officinalis)
- Orvosi zsálya (Salvia officinalis)
- Orvosi zilíz (Althaea officinalis)
- Valeriána (Valeriana officinalis)
