Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A JAVALLAT termékek minőségellenőrzése

A JAVALLAT termékek minőségellenőrzése

Ismerd meg, hogy milyen vizsgálatokat végzünk a gyógynövényekkel, mielőtt kapszulákba kerülnek!

Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a lehető legjobb minőségű gyógynövényekből állítsuk elő a JAVALLAT kapszulákban lévő SonicFine® szuperfinom gyógynövényport. A vizsgálatok eredményeiből készült minőségi tanúsítványok letölthetők az egyes gyógynövény termékek leírásánál.

A gyógynövények minőségét nagyon sokféle módon lehet vizsgálni. Az egyes termékeknél a vizsgálatokat úgy válogatjuk össze, hogy azok a lehetőség szerint leginkább alátámasszák a termék kiváló minőségét. 

 

Milyen típusú vizsgálatokat végzünk?


Mikrobiológiai vizsgálat

A mikrobiológiai vizsgálat a legfontosabb minőségi szempont, amelyet minden termékünknél elvégzünk, hogy az sokáig megőrizze jó minőségét és ne jelentsen egészségügyi kockázatot a fogyasztása.

 

Makroszkópos vizsgálat

A vizsgálat szabad szemmel és sztereomikroszkóp alatt történik. Ebben a vizsgálatban azt nézzük meg, hogy mennyire felel meg a gyógynövény a szabványban vagy a gyógyszerkönyvben leírt morfológiai előírásoknak. A makroszkópos vizsgálatban megfigyeljük és azonosítjuk a vizsgált növényi rész méreteit, alakját, állományát, felületét (pl. szőrözöttség, erezettség).

 

Organoleptikus vizsgálat

Ezt a makroszkópos vizsgálattal együtt végezzük. Az emberi érzékszervek az évmilliók alatt úgy fejlődtek ki, hogy képesek legyenek nagyon finom különbségeket is érzékelni a színárnyalatokban, illatokban, ízekben. Az organoleptikus vizsgálat során mindig ezeket az érzékszervekkel is jól megállapítható tulajdonságokat vizsgáljuk korábbi tapasztalataink, gyógynövényminták, illetve a gyógyszerkönyv vagy szabvány előírásai alapján.

 

Mikroszkópos vizsgálat

Ehhez a gyógynövényből durva port készítünk, majd azt laboratóriumi mikroszkóp alatt vizsgáljuk. A mikroszkópban megfigyelhetők a megfelelő növényi részek szöveti elemei vagy töredékei, továbbá jellegzetes tartalmi anyagai. A mikroszkópos vizsgálat a gyógynövény szennyeződésére is fényt deríthet, mivel a mikroszkóp alatt felfedezhetők az adott gyógynövényre nem jellemző sejtek, szövetek, vagy a szennyező anyagként jelen lévő homokszemcsék is.

 

Egyéb növényi részek vizsgálata

A gyógynövényeknek mindig egy bizonyos részét (pl. levelét, virágát, gyökerét stb.) használjuk fel, mivel ezek a részek tartalmazzák a számunkra fontos hatóanyagokat. A vizsgálat során azt nézzük meg, hogy mennyi olyan növényi rész van a mintában, amely hatóanyagot nem tartalmaz.  A vizsgálat során 500 g vágott gyógynövényt terítünk szét egy nagy fehér tálcán és kiválasztjuk belőle a növény egyéb részeit. Ezeknek a tömegét megmérjük és százalékos arányban fejezzük ki a teljes mennyiségre vonatkozóan. Ezt hasonlítjuk össze a szabványban vagy a gyógyszerkönyvben meghatározott értékkel.

 

Egyéb idegen anyagok vizsgálata

A gyógynövényben sokféle szennyező anyag előfordulhat, ezért ezek vizsgálata is nélkülözhetetlen.  Előfordulhatnak bennük például egyéb növényekből származó részek vagy például homokszemek is. Ezt a vizsgálatot az egyéb növényi részek vizsgálatával együtt, azonos módszerek szerint végezzük.

 

Szárítási veszteség meghatározása

A gyógynövények akkor őrzik meg tartósan a minőségüket, ha légszáraz állapotban tároljuk őket, amely általában legfeljebb 10 százalékos nedvességtartalmat jelent. Ennél nagyobb nedvességtartalom esetén a hatóanyagok gyorsabban bomlanak el vagy alakulnak át, amely minőségromláshoz vezet. A szárítási veszteséget is a gyógyszerkönyv vagy szabvány határozza meg, az egyes tételeket az ezekben rögzített határértékekhez képest vizsgáljuk.

 

Hamu- és homoktartalom meghatározása

A gyógynövény összes hamutartalmát úgy határozzuk meg, hogy 600 C-fokon izzásig hevítjük, majd a megmaradt hamut a nedvességmentes gyógynövény tömegéhez viszonyítjuk. Az összes hamutartalom meghatározása a minőség szempontjából azért fontos, mert a szilárdítószövetek nagyobb mennyiségben halmoznak fel olyan anyagokat, amely 600 C-fokon sem égnek el, így például egy leveléért alkalmazott gyógynövény esetében a magas hamutartalom a nagy mennyiségben jelen lévő szárdarabokra utalhat.

Egyes gyógynövények esetében az előző vizsgálatban keletkezett hamut sósavban is feloldjuk.  Ezzel a módszerrel azt tudjuk megállapítani, hogy a minta mennyi homokot tartalmazott, az ugyanis nem oldódik sósavban, míg a növényi részek igen. Ez az eljárás főképp azoknál a gyógynövényeknél és növényi részeknél fontos, ahol nagy az esélye a homokkal történő szennyeződésnek (pl. gyökerek).

 

Vékonyréteg-kromatográfiai vizsgálat.

A technika lényege az, hogy a gyógynövényből kivonatot készítünk, ami a vizsgálatban az úgynevezett mozgó fázis lesz. Ezt egy álló fázison keresztül futtatjuk át (hasonlóan ahhoz, ahogy az itatós papír felszívja a nedvességet). A futtatás során a kivonatban lévő molekulák elválnak egymástól, így az adott gyógynövényre jellemző mintázatot adnak. Ez módszer leginkább a gyógynövények azonosítására, illetve a bennük lévő tartalomanyagok egymáshoz viszonyított arányának meghatározására alkalmas.

 

Tartalmi meghatározások

A fogyasztók számára leginkább a tartalmi meghatározások fontosak, hiszen ezek döntik el, hogy mennyi hatóanyagot tartalmaz a gyógynövény. A szabványok vagy a Magyar Gyógyszerkönyv minden gyógynövény esetében előír tartalmi meghatározásokat is. Az előírások nem feltétlenül egy hatóanyagra vonatkoznak, hanem sokszor egy olyan nagy mennyiségben jelen lévő anyagcsoportra, amely jól mérhető, és amelynek mennyiségi meghatározásával jól azonosítható és minőségileg is értékelhető az adott gyógynövény. A tartalmi meghatározás során olyan összetevők mennyiségét vizsgáltatjuk, mint például a cserzőanyagok, a keserűanyagok, a nyálkaanyagok, antraglikozidok, szaponinok, flavonoidok, illóolajok stb. Amennyiben a gyógynövénynek nincs egy jellemző fő hatóanyagcsoportja, akkor kivonatanyag-tartalmuk alapján minősítjük őket, ami azt jelenti, hogy az összes (kloroformos, alkoholos, vizes elegyben) kioldódó anyag mennyiségét határozzuk meg.

 

Növényvédőszer-maradványok vizsgálata

Gyógyszerkönyvi szempontból növényvédő szernek számít minden olyan anyag vagy anyagkeverék, amelyet a gyógynövény termesztése, feldolgozása, tárolása, szállítása és értékesítése során károkat okozó vagy a drogok minőségét egyéb módon befolyásoló kórokozók, nemkívánatos növényfajok és állati kártevők megjelenésének megelőzésére, elpusztítására vagy elszaporodásának meggátlására alkalmaznak. Ez a meghatározás magában foglalja a növekedésszabályzókat, a lombtalanító szereket, illetve a szárítóanyagokat és bármely más anyagot, amelyet a betakarítás előtt vagy után alkalmaznak a gyógynövény tárolás és szállítás alatti megvédésére. A gyógyszerkönyv több mint hetven növényvédő szerre ad meg határértéket.

A növényvédőszer-vizsgálat mindig a gyógynövény „előéletének” vizsgálatával kezdődik.  A helyes mezőgazdasági és begyűjtési gyakorlat (GACP) irányelvei szerint termesztett vagy gyűjtött gyógynövények esetében a vizsgálatra gyakran nincs szükség, hiszen tudható, hogy a növény nem került kapcsolatba növényvédő szerekkel, vagy ha igen, akkor milyen mértékben.

Amennyiben a gyógynövény termesztésével vagy tárolásával kapcsolatban aggályok merülnek fel (mert nem ismert ennek háttere), akkor a szükséges hatóanyagcsoportok szerint megvizsgáltatjuk a gyógynövényt növényvédőszer-maradványokra. 

 

Nehézfém-szennyeződés vizsgálata

A gyógynövények nehézfémtartalmának vizsgálata a növényvédőszer-maradványok vizsgálatához hasonlóan először mindig kockázatértékeléssel kezdődik. Amennyiben a termesztés vagy gyűjtés részletei nem ismertek, a gyógynövény pedig hajlamos a környezetéből nagy mennyiségben nehézfémeket felvenni, akkor indokolt a vizsgálat elvégzése. 

 

Keresés