A gyógyszerkönyvekről
A gyógyszerkönyv (latinul pharmacopoea) a gyógyszerkészítés, a gyógyszerminőség, a gyógyszerellenőrzés és a gyógyszerminősítés általános szabályait, valamint az egyes gyógyszerek minőségét és összetételét tartalmazó kiadvány, amelyet Magyarországon az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet ad ki.
A gyógyszerkönyvbe kizárólag olyan régóta alkalmazott gyógynövények kerülhetnek be, amelyek hatásosságát a hosszú távú tapasztalatok és/vagy a tudományos eredmények megfelelően alátámasztják.
A gyógyszerkönyvek története hat-hétszáz évre nyúlik vissza. A 13. században a gyógyítás központjai még a kolostorok voltak, ahol a betegeket jórészt különféle gyógynövényekkel kezelték a szerzetesek. Ekkor még nem különült el a gyógyítás és a kezelésre alkalmazott gyógyszerek készítésének folyamata.
A 14. századtól azonban fokozatosan megszűnt a szerzetesi gyógyítás, kialakult és különvált a gyógyszerész és orvos szakma. A gyógyszerészek lettek felelősek a terápiás készítmények, így a gyógynövényből készült kivonatok gyártásáért és forgalmazásáért. Tulajdonképpen a gyógyszerészek lettek a gyógynövények valódi szakértői, hiszen náluk gyűlt össze a megelőző évezredek gyógynövényekkel kapcsolatos tudása. Ezt a tudást kezdték el összeírni az első gyógyszerkönyvekben. Kezdetben minden patikának saját könyve volt, amely tartalmazta azokat a recepteket, amelyek a visszajelzések alapján a leginkább hasznosnak bizonyultak a gyógyítás során.
A gyógyszerkönyvek egységesítésének gondolata először a 16. századi Németalföldön merült fel, hiszen más és más gyógyszert lehetett kapni ugyanazon a néven egy város két távoli patikájában. Így jöttek létre a városonként egységesen használt gyógyszerkönyvek, amelyek a 17. századra Magyarországon is megjelentek.
Ahogy fejlődött a kereskedelem és gyorsult az utazás, úgy vált egyre fontosabbá a gyógyszerkönyvek további egységesítése. Teljes országra kötelezően érvényes gyógyszerkönyvet először Hollandiában vezettek be 1805-ben. Hazánk ismét egy kis csúszással vette át a gyakorlatot: a Magyar Gyógyszerkönyv első kiadása 1871-ben jelent meg.
A gyógyszerkönyvekben mindig jelentős részt képviseltek a gyógynövények. Az elmúlt harminc-negyven évben azonban tovább nőtt a számuk, több mint kétszeresére. Az 1987-ig érvényes VII. Magyar Gyógyszerkönyvben összesen 141 természetes eredetű készítmény szerepelt. Az utóbbi évtizedek azonban rávilágítottak arra, hogy a természet sokkal több kincset rejt, mint azt korábban gondoltuk. Így a ma érvényes, VIII. Magyar gyógyszerkönyvben már 310 különböző természetes készítménnyel találkozhatunk.
A gyógyszerkönyvek egységesítésének folyamata az utóbbi időben sem állt meg. A jelenleg hatályos, VIII. Magyar Gyógyszerkönyv már szinte mindenben megegyezik az Európai Gyógyszerkönyvvel, amelynek tartalmát az Európai Unió más tagállamai is fokozatosan átveszik.