Miért érdemes minden nap csipkebogyót fogyasztani?

 

Miben más a csipkebogyóban lévő C-vitamin?

Az egész csipkebogyótermés 0,3-0,6 százalék C-vitamint tartalmaz, de ez a húsában 1-1,5 százalék mennyiségben koncentrálódik. Ez pedig kimagasló érték nemcsak a honos gyógynövények között, hanem egzotikus tájakon sem találunk olyat, amely ennél sokkal több C-vitamint tartalmazna. De más ez a C-vitamin mint az a mesterségesen előállított, amit az étrend-kiegészítőkben találunk? Ha csak C-vitamin lenne a csipkebogyóban, senki nem tudná megmondani, hogy az természetes vagy mesterséges forrásból származik, tehát nem! De nem is ettől különleges a csipkebogyó, hanem összetett hatóanyagai miatt! Magas flavonoid és karotintartalma ugyanis jelentősen lassítja a C-vitamin lebomlását a szervezetben. Sőt, ezek a hatóanyagok arra is képesek, hogy a már átalakulásnak indult C-vitamint visszaállítsák eredeti formájára. A csipkebogyó tehát tulajdonképpen nem más, mint egy elnyújtott hatású – modern szóval  retard – C-vitamin-készítmény. Csak éppen a legtermészetesebb formája a koncentrált C-vitamin bevitelnek!

Milyen módon érdemes fogyasztani?

A csipkebogyó hagyományos elkészítési módja a langyos vizes áztatás, amikor 8-12 órán át vízben hagyjuk kioldódni a hatóanyagokat a szárított bogyókból. Valójában ez nem a legjobb elkészítési mód, mert az áztatás során felszaporodhatnak az egészségre káros mikroorganizmusok. Ezért mindenképpen érdemes először kevés forró vízzel leönteni a bogyókat, majd egy perc után hideg vízzel szoba-hőmérsékletűre hűteni őket. Ezzel a módszerrel az áztatási idő is a felére rövidülhet, az elkészült tea hatóanyag-tartalma pedig közel azonos lesz.

A csipkebogyó terméshúsból forrázással is készíthető gyógynövénytea, mivel C-vitamin-tartalmának 70-80 százaléka így is kioldódik és megmarad a hőbomlás után. A C-vitamin elbomlása csak órák alatt megy végbe, így a forrázás és a fogyasztás között eltelt 10-15 perc nem csökkenti jelentősen a mennyiségét a teában. Viszont ilyenkor nem számíthatunk a nagyobb molekulák, például a karotinoidok kiegészítő antoxidáns hatására, mert azok kioldódását a teába a csipkebogyó erős szöveti szerkezete megakadályozza. Ezért lesz halvány színű az így készített csipkebogyótea.

Egy korszerű és egyszerű fogyasztási mód, ha a csipkebogyó terméshúsából készült szuperfinom port fogyasztjuk, akár kapszulában, akár teaként, akár például joghurtban elkeverve. Így nemcsak a csipkebogyóban található összes C-vitamin, hanem az értékes, csak áztatással kinyerhető hatóanyagai, a flavonoidok, karotinoidok, szerves savak, pektinek is könnyen, természetes formájukban juttathatók a szervezetbe, ahol hatásuk elnyújtottan jelentkezik.

 

 

Hogyan gyűjthető ez a különleges gyümölcs, ami egyben gyógynövény is?

A csipkerózsa más növényekkel nehezen összekeverhető, 1-3 m magas, tüskés vesszőjű cserje, amelynek a virága kellemes illatú, sok porzójú és termőjű, leggyakrabban fehér vagy rózsaszín szirmú. A csipkerózsa a számukra kedvező életfeltételeket gyakran erodált hegyoldalakon, tölgyesekben, erdőszéleken, erdőirtásokban, bozótos helyeken és útszéleken találják meg. Szárazságtűrő, félárnyékban és napfényes helyeken egyaránt jól fejlődik, ezért mindenütt elterjedt hazánkban.

A piros színű bogyói kocsány nélkül, éretten, kemény állapotban gyűjthetők ősszel. A fagyott, dér csípte termések húsa megpuhul, ezért ezek szárításra már nem alkalmasak, de ha még nem feketedtek meg, lekvárt, szörpöt még főzhetünk belőlük. Az éretlen bogyói hatóanyagban szegények, a fekete színűek pedig gombatoxinokkal szennyezettek lehetnek, ezért ezeket már ne gyűjtsük! A frissen szedett termés huzamosabb ideig nem tárolható, ezért a szedés után meleg helyen, szétterítve kell megszárítani őket. A bogyók legértékesebb része a csipkehús, amit érdemes külön is eltenni. A kettévágott, kimagozott áltermések 80-90 °C-on szárítva is megőrzik eredeti C-vitamin tartalmukat.